Lehet,
hogy in medias res a közepébe kellene vágnom a
dolgoknak, de én úgy gondolom, hogy egy kis előzetes
nem lehet hátrány, amikor az ember a világ egyik
legnagyobb technikai fejlesztéséről beszél!
Maga
a cég, melynek neve Kodak indította útjára
az Instamatic őrületet. Persze több történelmi
és fotógráfiai eszközt alkottak a cég
kutatói az alapítás óta. És minden
bizonnyal fognak is akárcsak napjainkban. Mára viszont
kiszorultak a piacról és nem is forgalmaznak, csak
digitális kamerákat. De hosszú évekig
megelőzve más nagy gyártókat, a Kodak
forgalmazta a legtöbb eladott filmes fényképezőgépet
a földön.
A
Kodak céget George Eastman és Henry Strong alapította.
Eastman volt a technikai részért felelős, Strong pedig
üzletember lévén a pénzügyeket
intézte. Eredeti nevén a céget Eastman Dry Plate
Company-ként alapították 1881-ben. Az amatőrökre
specializálódott vállalkozás csupán
annyit szeretett volna elérni, hogy az embereknek ne keljen
törődniük a kémiával. Így bárki
készíthessen képeket. 1888-ban a vállalkozás
meg is nyitotta első előhívó laborját, ahol
egy profikból álló csoport garantálta a
hétköznapi embereknek, hogy nem csak meghívják
filmjeiket, de nem is történik velük baj a hívás
alatt.
"Nyomja
meg a gombot, a többi pedig a mi dolgunk!"
A
jelmondat szinte a kezdetektől elkísérte a Kodakot. Az
Instamatic technológia is szorosan kötődik hozzá.
1963-ban
a Kodak igyekezett egy új dologgal előrukkolni. Nem csak a
135-ös film ellenfelét szerette volna megalkotni, hanem
egy egyszerű és könnyen kezelhető rendszert is akartak.
Az ötlet fő mondata a biztonság volt!
A
biztonság azért volt fontos kérdés, mert
akkoriban gyakran előfordult, hogy a film fényt kapott, vagy
megsérült.
Az
Instamatic rendszer mindezt kiküszöbölte. A 126-os
(cartridge film) 35mm-es filmből lett kialakítva és
egy asszimetrikus műanyag dobozba került. Ennek köszönhetően
csak egyféleképpen lehet behelyezni a fényképezőgépbe,
így segítve és leegyszerűsítve a
betöltést. Befűzéssel és egyebekkel nem
kellett bajlódni. Az ember csak rácsukta a gép
hátulját és már működött is.
Amikor a filmnek vége lett, nem kellett vissza tekerni a
filmet, hiszen a műanyag doboznak köszönhetően nem kapott
fényt. Az ember csak kivette a gépből és már
szaladhatott is vele a laborba, hogy előhívják neki.
Tulajdonképpen
a 126-os film nem más, mint egy védőpapíros
rollfilm, az egyik oldalon perforálva. Ez a perforáció
a Dx kód előfutára is volt, hiszen több adatot is
közöl a fényképezőgéppel. Ezek az
adatok voltak a film hossza és érzékenysége.
Ezen felül még segít is a filmtovábbításban.
Kicsit máshogyan működik, mint a hagyományos
filmtovábbítás. Egy kis pöcök akad be
a perforációba továbbításkor,
megakadályozva a túlhúzást. (Érdekesség:
A Kodak annyira a biztonságra épített ezzel a
technológiával, hogy soha nem gyártottak olyan
Instamatic kamerát, amivel több expozíciós
képet lehetne csinálni.)
A
védőpapír pedig nem csak a fény elől zárja
el a filmet, hanem jelezte is a felhasználó számára
hányadik kockánál is tart. Ezt a fényképezőgép
hátán tudjuk leolvasni egy ablakon keresztül. Ezen
az ablakon keresztül láthatjuk még a film
érzékenységét, gyártóját
és típusát is, amit a film kazettáján
tüntettek fel.
Az
Instamatic film persze formátumában is különbözött
a Leica filmtől: kép mérete 28*28mm. (Érdekesség:
a 28*28mm nem pontos. Hiszen a tényleges képméret
26.5*26.5 Ez az a terület ahova a maszk már nem takar be.
Az Istamatic kamerák tulajdonsága, hogy hajlamos a
kockákat egymásra húzni. Ezért papírkép
készítésénél is a 26.5mm-t vették
alapul.)
Az
embereket megosztotta a négyzet formátum. Sokan
furcsának találták, hiszen a téglalap
addig már elfogadott volt a kisfilmes világban.
Igazából
a Kodak nem csak az egyszerűséget és a biztonságot
ajánlotta fel a hétköznapi embernek, hanem az
önfeledt fotózás élményét is.
Ez az, amitől sikeres lett ez a technológia.
A
cég nem csak a technikai részt ötölte ki, de
gyártani is kezdte a hozzávaló gépeket és
filmeket. A 126-os filmet a Kodaknál csak egyszerűen
Kodapac-nak nevezték.
Több fajta Kodapac-ot dobtak a
piacra:
A
színes napfényes negatív Kodacolort-X,
A
műfényes dia Ektachrome-X,
A
napfényes dia Kodachrome-X
Persze
126-ban is gyártottak fekete/fehér filmet, ez volt a
Verichrome Pan.
Eredetileg
készültek 12 és 20 kockás kiszerelésben
is a filmek. Később viszont 24 kockás tekercsekre
álltak be a gyártók.
Az
első Instamatic kamera 50-es névre hallgatott és
Angliában került eladásra. Nem sokkal később
Amerikában piacra dobták a 100-ast. Hihetetlen
sikerként robbant. Alig 7 év alatt 1970-re már
több mint 50 millió Instamatic kamerát adott el a
cég. 1985-ig gyártották a fényképezőgépeket
Európában, majd leállt a gyártás.
Amerikában 1988-ig készítettek még
fényképezőgépeket. Brazíliában
pedig 1990-es év közepéig folyt a termelés.
Végül a kicsi érdeklődés miatt végleg
beszüntette az Instamatic rendszert a Kodak.
De
addigra az Instamatic név örökre beivódott az
általános szóhasználatba, a mai napig
ezzel a szóval írnak le kisméretű, fix fókuszos
beállítások nélkül használható
gépeket.
Persze
a népszerűségben kellett fejleszteni is, ezért
rengeteg Instamatic kamera látott napvilágot. A világ
különböző pontjain gyártva. Elsők között
Angliában és Németországban telepített
gyárakat a cég.
Majd
idővel az USA-ban (Rochester), Brazíliában,
Argentínában és Ausztráliában.
A
tengerentúli gyártás a nagymértékű
eladások miatt vált szükségessé. De
nem csak ezekben az országban volt népszerű, rengeteg
fogyott Spanyolországban, Ausztráliában és
Kanadában is. Még Hong-Kongba is szállítottak.
1998
júniusában a Kodak bejelentette, hogy nem tervezik a
126-os film további gyártását a kétezres
évben.
A
weboldalukon is megjelentetett közleményben tudatták
a felhasználókkal, hogy az Instamatic kamerákat
már hosszú ideje nem gyártják érdeklődés
hiányában. A 126-os film felvásárlási
ereje 30% alá esett az utóbbi időben. Ezért
1999 december 31-én végleg leállítják
a Kodak Gold 126 gyártását. És megkérik
a kedves érdeklődőket, hogy térjenek át az
általuk ugyanolyan biztonságosnak, de sokkal
fejlettebnek tartott APS rendszerre, amely nagy hasonlóságokat
mutat a 126-al. Nem sokkal később leállt a gyártással
az Agfa és a Fuji is. Ezzel a nappal lett történelem
egy mára már sokak által elfeledett, de mégis
hosszú évekig hatalmas érdeklődéssel
övező technikából.
Napjainkban már csak egy gyártó készít 126-ost. Ez pedig az Olasz Ferrania. Solaris filmjüket sok formában csomagolják. Szerencsére ebben is.